2017. június 25., vasárnap

Megint egy újrahasznosítás

Még mindig van a tarsolyomban 3 dobozka és két napló, amit nem ajándékoztak még oda, ezért nem mutatom meg, de a jövő héten erre is sor kerül majd.
Most, hogy végeztem a határidős, sürgetős munkákkal, remélem, jut majd időm saját elképzeléseim megvalósítására is. Szeretnék a lakásban kisebb átalakításokat, amihez idő kell, pl. bútor átfestést,.... Kint is lesz formálgatni valóm. Előszedem a rejtett kincseket, felújítom, átalakítom, vagy csak megtisztítom és helyet keresek neki. Festeni is szeretnék kerti bútort, hintaállványt. Ezek mind olyan nyugdíjas mindennapok lennének. Persze, csak akkor szeretek ilyesmivel foglalatoskodni, ha nem kell folyton félbeszakítani, kényelmesen be tudom osztani az időmet. De az sem zavar, ha nem így alakul, ha unokázni fogok, azt is nagy-nagy kedvvel és örömmel teszem. Pont emiatt nem készítek se hosszútávú se rövidtávú terveket. Azt teszem amit éppen akkor kell, lehet. Emiatt olyan jó, hogy nem dolgozom aktívan.
Na miközben ezt írtam, csak-csak nekifogtam, méghozzá nem is egy dolognak 😀
Van egy szép piros, selyem bevonatos, nagyméretű, négyzet alakú parfűmös doboz. Ezt is kaptam a családból valakitől, szokás szerint. Ebben tartottam egy ideje már a selyem és textil virágokat. Igényes a kinézete, nem is akartam átalakítani, habár ugye a piros nem igazán passzol bele az én izlésvilágomba :).
Ma ránéztem és eldöntöttem, hogy kap egy kis díszítést, mert így lerí róla, hogy valami másra szolgált. A tetejére rizspapíros gyönyörű vintage képet ragasztottam, picit pecsételgettem rá, arany antikolópasztával körbekentem a széleit, majd a doboz szép piros selyem szélét is. Az oldalán körbefogtam egy pamutcsipkét és az elejére gyurmadíszt ragasztottam. Na hát így alakult át. Sajnáltam volna lefesteni, mert igényes a bevonata. Biztosan lehetne még alakítani, valami 3D-s mintát rátenni, de nekem tetszik így egyszerűen, csak annyival, amennyi szükséges feltétlenül.











2017. június 24., szombat

Zsebes kártya nászajándéknak

Most egy pénzátadóskártyát készítettem, ezt zsebbel. Volt már hasonló, szeretem ezt a dmborított rombuszos mintát. A kártya alapjában egyszerű, mégis egyedi.




Esküvőre - csak gratuláló kártya

Amikor nem nászajándék átadására kell kártya, akkor annyiban különbözik, hogy nem lesz rajta "zseb". Ez lehet olyankor, amikor a nászajándék más módon kerül átadásra, vagy csak a szertartásra hivatalos a vendég. Most az utóbbiról van szó. Munkatársak közösen egy-egy  kártyával gratulálnak a házasulandóknak.


Látszik, hogy szezon van, mert egyszerre kettőt is kértek. 


A krém és a törtfehér határozottan kérés volt.


 Belül mindkettőbe ugyanaz az idézet került és van bőven hely az aláírásoknak.


Mindkettőt dobozban adják majd át.

2017. június 23., péntek

Ajtótábla poénos szöveggel

Pár napja írt nekem egy régi osztálytársam. Azt írta, hogy csináljak már neki egy ajtótáblát, mert most költözik új helyre és oda kellene. Eddig semmi különös nincs a kérésben, de most figyeljetek! Az legyen a felirat, hogy "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!"
Először azt hittem, viccel, de biztosított róla, hogy nagyon komolyan gondolja. Azt írta, hogy amolyan "polgárpukkasztónak" szánja. De mindenképpen noralettás legyen!!! Hát rajtam ne múljon! Volt már poénos táblám, pl. a fodrászos vagy  ez itt
A lehetőségek közül egy sima téglalap alakú rétegeltlemez táblát választott alapnak. A szokásos csiszolás-alapozás-csiszolás-festés-csiszolás után a kedvenc szalvétám mintáját felhasználva dekupázsoltam, aztán rá a transzfer, majd átkentem matt lakkal. 
Ezután stencileztem, tintapárnát és szivacsot használva, elsősorban a szélein, majd szabálytalan formában vintagezöld mintát tettem rá. Az éleken bitumenes antikolóval finoman átkentem.
Lyukasztóval átfúrtam a lapot és drótot belefűzve készítettem akasztóját.




Vajon lenne-e valaki rajta kívül, aki pont ilyen táblával fogadná az érkezőt? Én nem, bevallom, de örömmel készítettem el :)

2017. június 22., csütörtök

Nyugdíjba vonuló tanárnőnek

Ennek a tanévnek a vége inkább a különféle naplókról szól, mint a dobozokról. Egy másik iskola nyugdíjba vonuló tanár nénijének készült ez a névreszóló A/4-es méretű vintage napló, amit ma mutatok.
Az én kedves közvetítőmön keresztül, - akiről már többször is írtam, -  bonyolódott le az egész. Igazából nem tudom, hogy átadták-e már és vajon tetszett-e a szülőnek és teszett-e az osztályfőnöknek? Pedig általában szeretem a visszajelzéseket.
Az A/4-es méretű, nagy natúr naplóhoz csak scrapbook papírt tudok használni, mert ha én nyomtatok hozzá képet, az nem lesz pont ekkora méret. Esetleg nagyméretű rizspapírt, de most nincs megfelelő itthon. Az interneten talált képek között nehéz olyant találni, ami jó minőségben, nagy méretben lett feltöltve. Felnagyítva pixelessé válik. A napokban 2 db A/5-öset csináltam, amihez 6 pár, vagyis 12 db képet gyűjtöttem ki és ezekből alig sikerült találnom kettőt, amit használni tudtam, pedig pont a fele méretről volt szó.
 Romantikus, virágos, inkább rózsaszínes, ne kékes legyen, lehet csipke, meg ilyesmi díszítés. Ehhez kellett megtalálnom a leginkább megfelelőt. Két scrapbook lap között vacilláltam, önmagában mindkettő jó volt, de az egyik pillangós, koronás, színes, ezt  inkább fiatalosnak, csajosnak tartottam, nem egy nyugdíj előtt álló pedagógusnak való.
Ami végül maradt, azt a scrapbook albumomból vettem ki, még ősszel hoztam Amerikából. Igaz, hogy van benne kék, de remélem, ez nem volt probléma.



A nagyobb méret adta magát, hogy fém kiegészítőket is használjak, a névtartót és a sarkokat, szerintem elegánsabb lett tőle.


A belső oldalakon itt-ott mintát pecsételtem.



 Az ekrü csipke fölé nagyon keskeny lila szalagot ragasztottam, a rózsa színéhez illően és pici lila gyöngyöket is elhelyeztem rajta.

Az éleket antikolópasztával áthúztam és picit be is spricceltem barna festékkel öregítésként. Az egészet vaxoltam végül.
Én is kellemes, tartalmas nyugdíjas éveket kívánok ismeretlenül is a tanárnőnek.

2017. június 21., szerda

Emlékkönyv Gyöngyi néninek

Búcsúzás nem csak ballagáskor vanaz iskolában, a negyedikesek is elbúcsúznak az alsós osztályfőnöktől. Egy  anyuka rengeteg munkával egy nagyon kedves emlékkönyvet állított össze sok-sok kép, gyerekrajz és idézetek, versek felhasználásával. Nekem a könyv felöltöztetése volt a dolgom.
Ez egy erős, natúr karton, spirálos, szív kivágásos napló. Korábban már dolgoztam ilyennel, akkor egy receptkönyv lett belőle. Az akkori háttérpapír nagyon teszett hozzá, most szintén ezt választottam.
Az anyuka már rutinos rendelő, nagyon pontosan cetlik beragasztásával jelölte meg, mi, hova kerüljön és küldte hozzá digitális formában, könnyen kezelhetően a fotókat, szöveges részeket.
Címoldalon az osztálykép, az évszám rászerkesztve. A szívből Gyöngyi néni tekint vidáman az osztályra. :)



Értelemszerűen az első lapra került a fotó, majd itt kapott még helyet az osztályige (minden osztálynak más-más volt, egyházi iskola lévén) Az oldalak belül is erős, kraft papírból vannak, emiatt a kör és ovális formák mögé/alá is a rózsás háttérpapírból tettem, tépett szélekkel.



 A következő oldalakon a búcsúzás és az osztálynévsor szerepel.  A külső borítókon is téptem a decoupage-hoz használt vintage, rózsás papírt. Kis csipkét is kapott díszítésként.


 A fotón is jól látszik, hogy elég vastag már így is a könyv, pedig még nem is lett minden beleragasztva. Ezért kellet egy szalag, ami átfogja az egészet. Ez a rózsa halványlilás színéhez passzol.
 Biztos vagyok benne, hogy sok év múlva, ha előveszi egy fiókból, vagy leemeli a polcról a könyvet, szeretettel fog visszagondolni az együtt töltött 4 évre.

2017. június 19., hétfő

Egy kis alkotás saját részre - levendulás decoupage

Amikor sok volt a munka és végre van egy kis szusszanatnyi idő, biztos, hogy be kell iktatnom valami olyant, amit magamnak készítek el. Ma nem terveztem semmit, a múlt hét és a hétvége után olyan kis laza napot terveztem, amikor ezt-azt csinálgatok, de mindent csak úgy, hogy ha kedvem tartja, abbahagyom. Nem sürget semmi. Én kicsit alkotósnak gondolom azt is, ha a kertet alakítom, a kertészkedés is lehet kreatív tevékenység. Nem számoltam a mai hőséggel, ami a keskeny, két ház közé szorult, árnyék nélküli udvarban a nap nagy részében tombolt. Viszont behúzódva a régi vályogház hűvösébe, nekikezdtem valami másnak.
Amikor ideköltöztünk, kaptam a volt kolléganőmtől egy szerencsebambuszt. Olyan hosszúszárút. Egy jó formájú üvegbe állítottam az ablakban. A két év alatt bent a vízben nőtt egy új hajtása, de egy idő után nem lesz majd helye növekedni, mert a szűk üvegnyak nem engedi. Szombaton megkértem a férjem, szabadítsa ki a növényt, ezt persze csak az üveg széttörésével lehetett.  Egy másikat kerestem gyorsan, ami elég tágas, meg persze elég magas is, hogy megtartsa. Na ma ennek az üvegnek álltam neki.
Elsőként lealapoztam, majd átfestettem elefántcsont és fehér akrillal vegyesen, hogy ne legyen homogén egyszínű. Száradás után szalvétát dekupázsoltam rá. Most, biztos a szezonja miatt, egy levendulásra esett a választásom, bár nem vagyok fanatikus levendulás. Antikoló pasztával kicsit összekoszoltam az üveget. Az itthon található nyomtatásokból (nekem nincs lézeres nyomtatóm) válogattam néhányat és Almawinnel vittem át az üvegre. Remekül sikerült. Egy lila pöttyös szaténszalagot és kis csipkét kötöttem az üvegem nyakára.






Több helyen is, ahol megosztottam a képeket, leírtam, hogy talán kicsit sok nekem ez a díszítés, meg annyira nem is az én stílusom.Nem igazán szoktam ilyen üvegdíszítéseket csinálni, főleg nem, magamnak. Most így jött, amúgy a szürke-fehér nappalinkba visz egy kis színt. Azért sok ilyent nem ígérek.